TOP termékek

entikvarium.hu e-könyv letöltő oldal - ezen az oldalon e-könyveket tud letölteni - tökéletes e-könyvek e-könyvolvasóra

Kicsi Dorrit

Kicsi Dorrit
Kicsi Dorrit
Harmincz esztendővel ezelőtt,1 egy szép napon, Marseille izzó napfényben perzselődött.
A lángoló nap egy-egy kegyetlen augusztusi napon akkoriban sem volt nagyobb ritkaság Dél-Francziaországban, mint bármikor máskor, azelőtt vagy azóta. Marseilleban és Marseille körül addig meredezett minden az izzó égbolt felé, ez meg addig meredezett le vissza mindenre, hogy végül általános szokássá vált ott a meredezés. Az idegeneknek majd eszét vették a meredező fehér házak, a meredező fehér falak, a meredező fehér utczák, a meredező kiaszott úttestek és a meredező dombok, a melyekről leégett minden, a mi zöld. Csak a fürtök terhe alatt görnyedező szőlőindák nem izzottak és meredeztek szakadatlanul. Hébe-korba meg-megrezzentek egy kissé, mikor a forró levegő rálehelt alélt leveleikre.
Szél nem fodrozta a tespedő vizet, sem bent a kikötőben, sem odakint a szépséges tengeren. A határvonal a két szín, a fekete és a kék között, megjelölte azt a pontot, a melyen túl a tiszta tenger nem nyomult be; de most oly nyugodt volt, mint az útálatos pocsolya, a melylyel soha nem vegyült össze. A födetlen naszádok sokkal forróbbak voltak, semhogy hozzájuk lehetett volna érni; a horgonyon nyugvó hajók fala meghólyagosodott; a rakpartok kövei sem éjjel, sem nappal le nem hültek, hónapok óta. Hinduk, oroszok, khinaiak, spanyolok, portugálok, angolok, francziák, génuaiak, nápolyiak, velenczeiek, görögök, törökök, a Bábel-tornya minden fajta építőinek leszármazottjai, a kik kereskedni jöttek Marseillebe, valamennyien az árnyékot keresték, – bemenekültek minden elképzelhető búvóhelyre a tenger elől, a melynek erős kék színét emberi szem ki nem bírhatta, s az égbolt elől, a melynek bíbora egyetlen nagy lángoló tűzkőnek volt a foglalatja.
Az általános meredtségbe belefájdult a szem. Az olasz part távoli körvonala felé enyhítette ugyan kissé némi ködfellegecske, a mely a tenger párázatából szálldogált lassacskán fölfelé; de egyébként nem lágyult semerre. A meredező utak, vastag porral födve, messzire elnyúltan meredtek alá a domboldalakról, föl a mélyedésekből és mindenfelé a végeláthatatlan síkságról. A föld és az ég meredtségében árnyéktalanul nyúltak ki a nyárilakokról az utczákra lógó poros venyigék, s árnyéktalanul nyúltak el az utak mentén az egyhangú, kiszáradt fasorok. Hosszú sor szekér előtt lassan baktattak az álmos csengőjű lovak a város felé; a szuszékoló kocsisok fáradtan görnyedtek előre, ha fölébredtek, a mi ritkán esett meg velök; aléltan lézengtek a kimerült munkások a mezőkön. Az izzó meleg elnyomott mindent, a mi élő állat vagy növény volt; csak a gyík siklott fürgén a durva kőfalakon és a tücsök czirpelte száraz, forró nótáját, mintha kerepelne. Még a por is barnára égett, s a légkörben úgy rezgett valami, mintha a levegő maga is lihegne.
Ablakredők, táblák, függönyök és zsalúk mind zárva voltak és lebocsátva, védelmül a hőség ellen. Valahol egy kis hasadék vagy kulcslyuk kínálkozott, belövelt rajta, mint holmi fehéren izzó nyílvessző. A templomokba férkőzött be legkevésbbé. Kilépni az oszlopok és boltívek félhomályából – a melyet pislogó lámpások álmatag fénypontjai pettyeztek ki, s jámboran bóbiskoló, köpködő és kolduló csúnya vén árnyak álmatag tömkelege népesített, – annyi volt, mint tűzfolyóba merülni s halálos veszedelemben úszni a legközelebbi árnyéksávig.
Minden darabka árnyékban lustálkodó emberek hevertek; nagy ritkán zümmögtek egy-egy halk szót, s a csendet csak egy-egy vonítás, hébe-korba a templomi harangok harmóniátlan csendülése és rozoga dobok pergése törte meg. Így pörkölődött egykor Marseille a nap hevében, úgy, hogy valósággal szaga és íze volt már.
Volt akkoriban Marseilleben egy nyomorúságos fogház. Az egyik czellájában, a mely oly visszataszító volt, hogy még a tolakodó meredezés is kerülte, rábízva, hogy maga gondoskodjék, a mennyire képes volt rá, visszavert fénysalakról, két férfi volt. A két férfin kívül egy össze-vissza faricskált, formátlan pad, a falhoz erősítve, a padon kézzel durván belefaragott sakktábla, egy csomó sakkfigura, ócska gombokból meg csontdarabokból dominójáték, két gyékény és két-három boros palaczk. Ez volt minden a czellában, patkányokon és egyéb nem látható férgeken kívül, a két látható féreg, a két férfi mellett.
A mi világosság volt a czellában, az egy meglehetős nagy ablakalakú vasrácson szűrődött be, a melyen keresztül mindig szemmel tartható volt az egész czella, a homályos lépcső felől, a hová a vasrács nyílt. A rács alján, a hol a falba illeszkedett, három-négy lábnyi magasságban a földtől, széles, erős kőpárkány nyúlt el. Az egyik férfi ezen kuporgott, félig ülve, félig fekve, a térdeit felhúzva, lábát és vállát a falnyílás két szembenfekvő oldalának támasztva. A rácsközök oly szélesek voltak, hogy könyökig kitolhatta közöttük a karját; s így fogódzott meg hanyagul, nagyobb kényelmére.
Börtönszerű volt minden a czellában. A bebörtönzött levegő, a bebörtönzött fény, a bebörtönzött párázat, a bebörtönzött férfiak, mind romlottak voltak a fogság következtében. Míg a foglyok sápadtak és soványak voltak, a vas rozsdás volt, a kő nedves, a fa rothadó, a levegő bágyasztó, a fény félhomály. Mint holmi kútnak, sírnak vagy boltozatnak, a börtönnek sem volt tudomása a külső világ ragyogásáról; és épen megóvta volna szennyes légkörét akár az indiai óczeán valamelyik fűszerszigetén is.
A rácsozat párkányán heverő férfi szinte didergett is. Nagy köpenyét félválla türelmetlen mozdulatával jobban magára rántotta és felmordult:
– Ördög vigye azt a bandita napot, hogy soha sem süt be ide hozzánk!
Azt várta, hogy enni kapjon, kitekintve oldalt a rácsközökön, hogy mélyebbre láthasson a lépcsőn, oly arczkifejezéssel, a mely nagyon emlékeztetett holmi etetésre várakozó fenevadra. De két szeme, a mely nagyon közel volt egymáshoz, nem ült a fejében oly nemesen, mint a fenevadak királyáé, s a tekintete inkább szúró, mint ragyogó volt, – két hegyes fegyver, a melynek kis felülete semmit sem árúlt el. Mélység nem volt a szemében, sem elevenség, megcsillantak, kinyíltak és lecsukódtak, úgy, hogy ha egyéni használhatóságukat nem tekintjük, akármelyik órás jobb pár szemet tudott volna készíteni. Sasorra volt, elég szép a maga nemében, de nagyon magasra felért a két szem között, talán csaknem annyira, a mily közel estek egymáshoz a szemei. Egyébként erős, magas termete volt, keskeny ajka, a hol tömött bajusza nem takarta el, és sűrű, száraz haja, bizonytalan színű, mostani kóczosságában, de túlnyomóan mégis vörösbe játszó. Keze, a melylyel a rácsba fogódzott, (a kezefejét nemrég hegedt csúnya karmolások borították), szokatlanul kicsiny és formás kéz volt; szokatlanul fehér is lett volna a börtön piszka nélkül.

Hogyan kapom meg az e-könyvet? i Csak tegye a kosárba a terméket (klikkeljen a kosár gombra) és utána menjen végig a regisztrációs folyamaton. (ezt csak egyszer kell megtennie) Miután bankkártyával kifizette a terméket, lépjen be a fiókjába a jobb felső sarokban található bábu ikonnál. Miután a belépés megvolt a megrendelések menüpontban megtalálja a megvásárolt tartalmat/tartalmakat. Klikkeljen rá és azonnal elkezdődik az e-könyv letöltése. Alapértelmezett "letöltés" mappába tölti le a számítógépén. Ezután másolja be az e-könyvolvasójába a letöltött e-könyv fájlt. (Kindle készülékeken a documents mappába kell bemásolni)

Működik az e-könyv olvasómon? Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. 

Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

390 Ft
Adatok
Cikkszám
17355